1.rész Utazunk

Sziasztok!

Meg is hoztam az első részt. Remélem tetszeni fog, hagyjatok magatok után nyomokat. Pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel. 

Örülnénk 1- 2 kominak is. 

Szeretnénk megköszönni a 6 rendszeres olvasónkat.

Szeretném elmondani, hogy alaptalan vádakkal illetettek meg minket, nem lopjuk a történetet ez teljesen más lesz !

Jó olvasást, Réka S. :)

* Norah *

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, amit egy gomb nyomással le is állítottam. Nem szerettem volna még felkelni, hisz már nincs suli, ez a nyár legelső napja. Nincs kötelezetség csak szabadság és a nyár, bulik, barátok. Los Angelesben, mint mindig most is süt a Nap, lassan három éve élek itt a legjobb barátnőmmel együtt. A szüleinktől kaptunk egy házat a part mentén, ami viszonylag közel is van a Hollywood Arts Művészeti iskolánkhoz, ahová járunk. Azért jöttünk el a szülővárosunkból, hogy tanulhassuk és világot lássunk, itt több esélyt láttunk a karrierünknek, mint ott.
Imádjuk a várost és elég sok barátot szereztünk, sajnos nyáron se nagyon tudtunk hazalátogatni, mert nyári munkákat vállaltuk. Az iskolai szünetekben, pedig a barátainkkal voltunk, élveztük a napot a strandon vagy dolgoztunk. A szüleink elég pénzt küldenek, de mi szeretnénk egy kicsit önállóak is lenni.
Nagyon szeretem a családomat és Ők mindent meg akarnak adni nekem, amit csak tudnak. Van egy húgom is, aki hozzám képest igen csak kicsi. Szeretem és alig várom már, hogy vele töltsek egy kis időt, anya szerint már nagyon vár engem haza, és persze Melt is. Anya folyamatosan küld róla képeket és video chatelni is szoktunk, de az nem olyan, mintha mellette lehetnék és ölelhetném, játszhatnék vele.
Három hónap, amit nagyjából vele tölthetek, majd sajnos újra hónapokig nem láthatom. Ezt a három hónapot igen csak jól szeretném eltölteni.
Merengésemből az ajtó kicsapódása zökkentet ki, Mel szaladt be rajta, majd ugrott rá az ágyamra, mintha Én nem is feküdnék itt. Fájdalmasan nyögtem fel a súly miatt, ami hirtelen rám nehezedet.
- Ébresztő Norah. - kiabált a fülembe az Én bolondos, vicces, de kedves barátnőm. - Ma van az utolsó napunk Los Angelesben. - folytatta.
- Melissa már fent vagyok és szerinted elfelejteném, hogy ez az utolsó napunk itt ? - kérdezem, majd egy mozdulattal lelököm magamról és egyenesen a földön landolt, belőlem pedig kitört a hangos nevetés.
- Nem hiszem. - gondolkodott el. - Mit csináljunk ma? - feküdt be mellém. 
- Sajnálni fogom itt hagyni a napot úgyhogy menjünk strandra, vásároljunk egy kicsit, majd csomagoljunk össze. - szólalok meg néhány perc után.
- Tetszik az ötlet, de ... - itt viszont nem mondta tovább.
- De ? - nézek rá.
- Először nem össze kellene csomagolnunk ?
- Nem. - vágom rá. - Akkor mi lenne a buli a nap végére ?  Nem is mi lennénk, ha nem rohangálnánk egymás szobájába. - mosolygok rá.
- Na ebben mélyen egyetértek. - mosolygott rám. - Hagylak készülődni, szóval igyekezz. - ugrott ki az ágyból, majd kiszökdécselt az ajtón. Komolyan, reggel honnan van neki ennyi energiája ? Nem is tudom, viszont már hozzá szoktam, így nem is kérdezek rá.
Lassan kiszálltam az ágyból, majd becsoszogtam a fürdőbe, kibújtam a piszimből, ami csak egy hosszú póló és francia bugyi. Beálltam a zuhany alá, kezembe vettem a barackos tusfürdőmet és egy kicsit a kezembe nyomtam, szétkentem a testemen, végül leöblítettem a habot. Elvettem a polcról az epres samponomat, megismételtem a kéznyomós mozdulatot, majd a hajamat jó meg dörzsöltem vele, végül leöblítettem. Elzártam a csapot és egy kék törölközőbe csavartam a testemet.
A nagy tükör elé álltam, amit úgy kell elképzelni, hogy a szobámnak van egy külön fürdője, úgy, mint az összes többi szobának, kettes mosdókagylóm van, így nagy és hosszú a tükröm, magasságban, majdnem a plafonig ér. Beálltam elé és kezembe véve a fésűmet, próbáltam meg kifésülni a vizes hajamat. Miután ez sikerült, gyorsan megszárítottam, végül egy halvány vízálló sminket tettem magamra.
Átmentem a gardróbomba, igen olyan is van a szobámba. Előkerestem a kék bikinimet, amit fekete pöttyök díszítenek. Felkaptam magamra, majd rá egy laza kis szettet. Egy kék topot és egy fehér szoknyát, mellé pedig a fekete sarumat választottam. A strand táskámba beletettem a naptejemet, a törölközőmet és még pár fontosabb dolgot, végül a napszemüvegemet a fejem tetejére tettem, hisz az itt mindig kell. A hajam kiengedve hagytam, hisz az áll nekem a legjobban. Kezembe vettem a telefonomat, majd meg néztem magamat az ágy mellett található nagy tükrömben. Tökéletesnek véltem az összeállítást, így el is hagytam a szobámat. Mel, már a nappaliban várt rám, egy fekete saru volt rajta, virág mintás szoknyával és egy fehér toppal, alatta valószínűleg a fehér bikinije van. Haját Ő is kiengedve hagyta és toporogva várt engem.
Mielőtt el indultunk volna bezártuk a házat és leindultunk a partra. Alig tíz perc múlva már a törölközőinket feküdtünk és napoztunk.  Nagyban beszélgettünk és nevetgéltünk, miközben éreztük a fiúk tekinteteit rajtunk. Ehhez soha nem fogunk hozzászokni, ahányszor elsétál a közelünkben egy fiú vagy akár több, akkor mindig megbámulnak.
- Nehéz lesz itthagyni a meleget és váltani az esőre. Utálom az esőt. - sóhajt mellettem a barátnőm.
- Nem utálom a szülő helyemet, de Én sem rajongok az esőért. - értettem vele egyet. - Lehet, hogy majd egy hónap múlva visszajövünk és hozzuk a húgomat is. - vetettem fel az ötletet.
- Igen az jó lenne. - bólintott.
- Milyen lesz ennyi idő után újra hazamenni ? - kérdezte hirtelen.
- Jó, várom már, hogy lássam a családomat. - ahogy ezt kimondtam, azonnal el is hallgattam. Melre néztem, aki továbbra is rezzenéstelen arccal figyelt engem.
- Semmi baj, folytasd. - mosolygott rám, biztatóan.
- Viszont nem szeretném itt hagyni az itt kialakult életemet. - sóhajtottam fel.
- Hidd el azt Én sem. - ért velem egyet. - Olyan fura lesz három hónap barátok, hatalmas bulik nélkül. - gondolkodik el.
- Még bele gondolni is rossz. - borzongok meg.
- Ideje lenne mennünk. - állt fel. Megnéztem az időt és tényleg ideje volt mennünk. Magunkra kaptuk a szoknyánkat, viszont a felsőnket már nem. Belebújtunk a saruinkba, összeszedtük a cuccainkat és hazaindultunk. Otthon gyorsan átöltöztünk, ami annyiból állt, hogy a bikinik egy fehérnemű szettre cseréltük. Egy másik táskába összepakoltuk a fontosabb dolgainkat, és gyalog indultunk egy utolsó vásárlásra.  A közeli plázában beültünk egy Starbucksba és megittunk egy - egy turmixot, hisz ma még semmit sem ettünk, de nem voltunk éhesek, így csak ittunk. Betértünk pár boltba és gazdagodtunk két - két pár cipővel, három felsővel és két szoknyával.
Az utolsó boltból kilépve már igyekeztünk is haza, hisz nekünk este indul a gépünk és még össze is kell csomagolnunk. Fáradtan estünk be a házba, majd meg emberelve magunkat rohantunk az emeletre. A szobámba elő halásztam két nagy bőröndöt, amibe elkezdtem válogatni a ruháimat. A gardróbom közepén volt, így egyszer kétszer, majdnem át estem rajta. Egy bőröndöt sikeresen megpakoltam ruhákkal, amiben meleg időre és hideg időre is egyaránt volt.  A másik bőröndben kaptak helyet a cipőim, és még egy pár ruhadarab. Megszenvedtem a bőrönd összehúzásával, de végül én nyertem és össze tudtam húzni teljesen.
Megfogtam a két bőröndöt és egyesével lecipeltem az előszobába. A szobámba érve, a gardróbba siettem és kiválasztottam azt a ruhát amiben repülni fogok. Besiettem a fürdőbe és egy kiadós zuhany után, újra megszárítottam a hajamat, majd kis loknikat sütöttem a hajamba. Feltettem egy kis alap sminket, végül fel kaptam magamra egy fekete, csipkés fehérnemű szettet. Magamra kaptam a virágmintás egybe részes szoknyámat, fekete övvel díszítettem a derekán, míg egy fekete dzsekit vettem még magamra. A legkisebb bőröndömbe belepakoltam a tisztálkodó szereimet, a laptopomat és még amire szükségem lehet. Telefon töltő, laptop töltő sem maradhat itthon. Beleléptem a szegecses fekete magas sarkúmba, majd magamhoz véve a telefonomat és a napszemüveget, kezemben a bőrönddel indultam meg le a többi bőröndhöz. Hívtam egy taxit is ami tíz percen belül már meg is érkezett. A sofőrrel kicipeltettem a bőröndöket, de Mel még mindig sehol sem volt.
- Melissa indulnunk kell, itt van a taxi. - kiabáltam, miközben az emeletre rohantam. Mikor beléptem az utolsó simításokat végezte magán, fekete magassarkút viselt, kék cső farmerrel és egy fekete pólóval. Hajában kis loknik voltak, míg a fején ott virított a napszemüvege.
- Mehetünk már. - fogott meg két bőröndöt és már indult is. - Nem akarsz segíteni ? - fordult vissza.
- De. - nevettem fel, megfogtam a másik két bőröndöt és kicipeltük a taxihoz. Bezártam a házat, majd indultunk is.
Fél óra múlva már a repülőn ültünk, mindketten zenét hallgatunk és valamikor fél úton mind a ketten bealudtunk. Arra ébredtünk, hogy bekellet csatolni magunkat, pár pillanat múlva a gép már le is szállt. Itt nemrég jöhetett fel a nap, bár itt az nagyon ritkán süt. Leszálltunk a gépről és egyből megcsapott minket a londoni hűs levegő. Bent a terminálban megkerestük azt a futó szalagot amin a mi bőröndjeink is voltak. Leemeltük őket, majd magunk után húzva, indultunk meg a kijárat felé. Mosolyogva néztünk össze amikor megláttuk azokat a személyeket, akik nagyon fontosak nekünk.
- Anyu. - kiáltottunk fel egyszerre.