Sziasztok!
Meghoztuk nektek a következő részt, reméljük tetszeni fog.
Tudjuk, hogy új külsőt ígértünk, de egyenlőre még nincs rá időm,
sok minden összejött és az írásra is alig marad pár percem naponta. Remélem
hamar megoldódik minden és akkor lesz időm és megcsinálom, ígérem.
Köszönjük a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket
Evelyne és Amelia!
Melissa
Egyszerűen nem akarok hinni a szememnek. Mi a francot keres itt ez az idióta? De az sokkal jobban érdekel, hogy Norah miért nevetgél így a közelében és miért állnak ilyen közel egymáshoz?! Bárkit szívesebben láttam volna ebben a pillanatban Norah mellett, csak őt nem. Azon sem lepődtem volna meg, ha egy üveg vodkával találjuk meg, de Trenttel? Teljesen elment az esze? Halálra aggódjuk magunkat miatta. Ismét majdnem felpofoztam azt az idiótát, hogy elvesztette a barátnőmet, de ebben a pillanatban sokkal jobban szeretném ezt tenni Norahval. Soha az életbe nem bírtam ezt a pasit. Nőcsábász. Mindig mindent megkap, amit csak akar, arról pedig ne is beszéljünk, hogy hány lány szívét törte már össze Londonban. Kétlem, hogy létezett olyan - velünk egykorú lány - aki nem ismerte volna a nevét. Anyuci és apuci, kicsi elkényeztetett fia, aki mindent megkap, amit csak akar, egy szó nélkül. Még a kisujját sem kell mozdítania semmiért sem, hiszen jól néz ki, ki ne akarna vele lenni? Például az olyan lányok, mint én. Én az első perctől nem bírtam, amint megláttam. Nem tudom, hogy mi nem fogott meg benne, amikor bemutatta Norah, de tudtam, hogy csak a baj lesz vele és nem sokat tévedtem. Ahol csak megjelent, mindig botrányt okozott, de elfogadtam őt. Elfogadtam, annak ellenére is, hogy éreztem a zsigereimben, nem helyes, ami köztük volt - úgy látszik még mindig van - de Norah boldog volt és ezért kénytelen voltam beletörődni. Viszont miután elhagytuk Londont, nem is találkoztak vagyis én úgy tudom, hogy így volt.
- Mi a francot keresel te itt? - nézek egyenesen a szemébe, fogaim között szűrve a szavakat. Dühös vagyok, ordítani szeretnék, de megpróbálom visszafogni magam, bár kétlem, hogyha megszólal ez sikerülni fog.
- Itt volt dolgom. - vonja meg a vállát. - Bár azt sosem reméltem, hogy összefutok azzal a lánnyal, akit már évek óta nem láttam. - mosolyog Norahra, mire a hátam mögül valaki felmordul. Nem is kell odanéznem, hogy tudjam, Harry volt az. Rá is haragszom, nagyon, de sokkal inkább vele látnám, mint Trentel. - De nem csak Norah hiányzott nekem, hanem te is Mel. - kacsint rám.
- Te csak ne kacsingass rám, jól van? - csattanok rá. - Talán elfelejtetted, hogy mi nem igazán voltunk valami jó viszonyba? Egy olyan percet nem töltöttünk együtt, hogy én ne arra goldonjak, hogyan ölhetnélek meg vagy üldözhetnélek el. Komolyan Trent, én nem felejtek el semmit...
- Én sem. - szélesedik a vigyora. - Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy voltak olyan perceink, amikor nem utáltál ennyire, bár még most sem értem, hogy mit ártottam neked.
- Életem legnagyobb hibája volt, de nem voltam magamnál. És a pokolba is csak egy tánc volt, nem történt semmi! - vágom rá. - Sosem engedném, hogy bármi is történjen egy olyan emberrel, mint amilyen te vagy.
- Hát lehet, hogy te nem emlékszel rá, de én igen. - nevet fel. - Ki voltál ütve és nem állítottál meg, mikor tánc közben néha a kelleténél messzebb mentem, sőt élvezted.
- Baszd meg! - morgom szikrázó tekintettel. - Részeg voltam és... nem fontos, itt most nem rólam van szó, hanem rólad. Mi a francot keresel te ebben a szobában?
- Összefutottam vele a folyosón. - vonja meg a vállát Norah. - S mivel rég láttam, beszélgetni akartam vele. Nem értem, hogy miért vagy ennyire kiborulva hiszen semmi sem történt.
- Semmi? Komolyan Norah! Pontosan tudod, hogy miért borultam ki ennyire, csak nem akarod te magad is elfogadni. Tudod nekem, nem úgy tűnt, hogy semmi sem történt, amikor benyitottunk a szobába...
- Elnézést - emeli fel az ujját - ti nem benyitottatok, hanem betörtetek. Semmi rosszat sem tettem, csak jól éreztem magam egy régi baráttal, miért olyan nagy baj ez?
Nem hiszem el, hogy ezt teszi. Mély levegőt véve fordulok hátra, majd kérem meg a többieket, hogy menjenek ki. Természetesen sem Harry, sem Louis nem akart távozni, de mikor a szemükbe néztem megtették.
- Pontosan ez a baj Norah, hogy jól éreztétek magatokat. A ti kapcsolatotok sosem volt tiszta a számomra. Hol együtt vagytok, hol nem. Mikor ennek a baromnak csaja volt, még akkor is volt, hogy veled aludt egy ágyban és ne mond nekem azt, hogy ott semmi sem történt, mert úgysem hiszem el.
- De hát barátok voltunk, miért ne aludhatunk volna egy ágyban?
- Mert, csaja volt az Isten szerelmére!
- Oké Mel, nem vagyok erre kíváncsi. Láttál, jól vagyok szóval most távozz. - néz rám.
- Menjetek ti a pokolba. - túrok a hajamba. - Csak, hogy tiszta legyen, ha bármit is teszel vele én esküszöm, hogy nem éled túl a másnapot és ezzel szerintem nem csak én vagyok így, gondolj erre Norah. - pillantok rá, majd sarkon fordulok és feltépve az ajtót rontok ki rajta.
Szapora a lélegzésem, érzem, ahogy a düh egyre jobban eluralkodik rajtam. Nem értem, hogy mit keres itt és Norah miért nem veszi észre, hogy milyen ember Trent. Arra pedig gondolni sem akarok, hogy a többiek mit értettek a beszélgetésünkből. Valamiért azt hiszem, hogy Louis számon fog kérni, amire meg is van az oka, mivel az a barom felhozta azt rohadt estét, amikor... Bár ebben a pillanatban, nem csak Louis miatt kell aggódnom. Harry is ott van. Éreztem, a belőre áradó feszültséget, míg mögöttem állt a szobában. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanat szeretne visszamenni abba a szobába és elráncigálni onnan Noraht, de ezzel nincs egyedül, mert én is ezt tenném a helyébe.
- Miért csinálja ezt Louis? - lépek be, amikor Harry megszólal. Szinte biztos voltam benne, hogy ő is itt lesz. Amint meghallják az ajtó csukódását, jó inkább csapódását rám kapják a tekintetüket. - Mond, hogy eljön onnan...
- Nem jön el. - vágom rá, dühösen. - Fel nem tudom fogni, hogy mit keres Trent ebben a rohadt szállodában és miért volt olyan érzésem, amilyen mikor bementünk abba a szobába és megláttuk őket. - túrok a hajamba.
- Nem csak neked volt. - morogja. - Olyan érzés fogott el, mintha egy romantikus pillanatot szakítottunk volna félbe és ez pokolian idegesít. - szorítja ökölbe a kezét. - Ki a franc az a faszfej?
- Igen, azt én is szeretném tudni és azt is, hogy miért mondta azt, amit? - vonja fel a szemöldökét Lou.
- Azt majd kettesben elmondom. - pillantok rá, bár inkább nem tenném. - Egy nőcsábász elkényeztett pöcs, csak ezzel a pár szóval tudom őt jellemezni. Mindig mindent megkap, ahogy Noraht is. Sosem voltak együtt, de a kapcsolatuk olyan se veled, se nélküled volt és azt hiszem, ez most is így van, de akkor én esküszöm, hogy megölöm azt az idiótát.
- Ha előbb kapod el, mint én. - pattan fel Harry, mire Louis egyből megállítja. - Louis eressz el! Nem fogom hagyni, hogy ez történjen. Nem akarom, hogy vele legyen.
- Nyugodj már meg! - csattan fel Louis.
- Semmit sem érnél el vele, ha odamennél. - teszem hozzá. - Norah makacs, ha rám nem hallgatott, akkor rád sem fog. Ha odamész, akkor csak rosszabb lesz az egész...
- És mit akartok, hogy hagyjam, hogy úgy viselkedjen vele, ahogy akar? Én szeretem azt a lányt és nem akarom elengedni, legfőbbképpen nem azzal az idiótával.
- Hidd el én is jobban szerettem volna, ha veled van ott, nem pedig Trenttel. - szólalok meg, mielőtt átgondolnám mit is mondok. - Lehet, hogy miattad mérgezték meg, de te nem vagy olyan, mint ő, azt tudom.
- Hányszor mondjam el, hogy sajnálom? - csattan fel, kitépve magát Louis karjaiből.
- Most meg hová mész? - szólal meg Lou, mikor az ajtó felé veszi az irányt.
- A szobámba, mielőtt olyat teszek, amit még megbánnék. - vágja be maga után az ajtót.
Dühösen ülök le az ágy szélére és dőlök hátra. Nem telik el egy perc sem, mikor érzem, hogy Louis is leül mellém. Kinyitom a szemeim, majd ránézek. A düh eltűnt a szeméből, bár látom, hogy még mindig kíváncsi. Tudom, hogy nem úszhatom meg az igazságot, de nem akarok róla beszélni, egyszerűen nem érzem helyesnek, hiszen semmi sem történt és ennek is a múltamhoz van köze, amit nem akarok felidézni.
- Jobban érzed kicsit magad? - simít végig az arcomon, mire felsóhajtok.
- Még mindig nagyon dühös vagyok, de most már kicsivel jobb, csak maradjunk így még pár percet rendben? - suttogom.
- Rendben. - mosolyog rám. - Gyere ide. - tárja szét a karjait, felülve, mire én is ülő helyzetbe tornázom magam, majd hozzábújok. - Rendben lesz vele minden, ugye tudod? Norah okos lány, nem csinál hülyeséget.
- Nem ismered Trentet, nem tudod, hogy mire képes rávenni az embereket, ha azt akarja. - simítok végig a mellkasán. - Igazam van, hogy nem fogom megúszni azt, amit mondott rólam? - kérdem halkan.
- Nem, nem fogod megúszni. - rázza meg a fejét. - De nem fogom erőltetni, akkor mondod el, amikor akarod, csak kérlek ne várass meg nagyon, mert a végén beleőrülök.
- Elmondom, csak ígérd meg, hogy nem vágsz közbe és nem teszel fel utána kérdéseket. Nem könnyű róla beszélni, de nem akarom, hogy emiatt veszekedjünk, így elmondom.
- Megígérem, hogy nem kérdezősködök. - nyugtat meg, a hajamba puszilva.
- Pontosan nem emlékszem, hogy mikor történt, mivel az az idő számomra kicsit homályos. - kezdek bele. - A sokadik piámat ittam - drogokkal, de azt inkább nem adom a tudtára - és elégé megfeledkeztem magamról. Semmi sem érdekelt, csak mindent el akartam felejteni és bulizni, szórakozni. Hát megtettem. Minden fiúval táncoltam, aki csak próbálkozott, aztán hírtelen megjelent Trent és nem ellenkeztem mikor magához húzva táncolni kezdett. Kellett volna, én is tudom, hiszen sosem bírtam, de akkor nem érdekelt semmi. Engedtem, hogy a keze elkalandozzon rajtam és az ajka néha a nyakamhoz érjen... akkor nem érdekelt, de másnap mikor minden kitisztult előttem, undorodtam magamtól. Nem akartam elhinni, hogy képes voltam erre. Mikor találkoztam vele, mivel Norahhoz jött látogatóba úgy tettem, mintha semmit sem tudnék és gyorsan leléptem. Biztos voltam benne, hogy tudja, hogy tudom, de nem érdekelt, képtelen voltam a közelébe lenni... Addig sem ment könnyen, de azok után egyáltalán. Hát ennyi lenne.
- Soha többet nem érhet hozzád és nem beszélhet veled így, ahogy ma tette. Nem engedem neki. - néz mélyen a szemembe.
- Azt hittem, miután leléptünk onnan soha többet nem fogom őt látni, de úgy látszik a sors mindig közbeszól és legtöbbször csak ront a helyzeten.
- Én majd megvédlek tőle. - nyom egy puszit az arcomra.
- Aranyos vagy, de én nem magam féltem tőle, ebben a percben, hanem Noraht. Tudom, hogy tervez valamit. Ahol ő megjelenik, ott általában mindig botrány tőr ki és nem akarom, hogy valami hülyeségre beszélje rá... mert tudom, hogy Norah megbízik benne, nem veszi észre milyen, de én képtelen vagyok rá.
- Nem fogjuk hagyni, hogy bármi is történjen, ezt megígérhetem. - szorít magához. - Most pedig le kéne mennünk vacsorázni, de előtte megnézni, hogy Harry tényleg a szobájában van-e vagy átvert minket.
- Rendben, menjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése