Sziasztok!
Szinte biztos vagyok benne, hogy Amelia elfelejtette kitenni, de nem
baj, ezért vagyok én. Köszönjük az olvasókat és a bíztatást!
Jó olvasást!
Ölel titeket,
Amelia és Evelyne!
Norah
A gyomrom kordult az éhségtől, pedig rendesen ettem a mai nap, sőt Ryan folyamatosan buzdított, mert szerinte nem kell salátákon élnem, mint a többi modellnek elég, ha időben ledolgozom. Fáradtan sétálok be a hotelba kora este, a cél miszerint beszélek anyával elmarad, de holnap is nap lesz. remélhetőleg ma már nem futok össze senkivel, hisz a fiúknak pihenniük kell a holnap esti koncertjük miatt. Igaz Harry valószínűleg a szobánkban vár rám és azon idegeskedik még is hol lehettem egész nap. A terv nagyon egyszerű volt, de már a hallban bele ütköztem egy problémába, de nagyon remélem sikerül elhárítanom. Az emberek mögött bujkálva indulok meg az étkezőbe, hogy ételt vitessek fel egy szobába. Mivel nem akarok Harryvel egy szobában lenni és valószínűleg Paul nem szerezne ismét egy másik szobát, ismerve az előzményeket, így valaki másnál kell laknom. Tudom, ha Niallhez mennék akkor nem csak ő, de Liam is nagyon meglepődne, így mindenképp hozzá fogok átpakolni. Azt nem mondom, hogy örülni is fog neki, de nem fog kirakni a folyosóra ebben is biztos vagyok. Megnyugszom amikor már nem látom ott őket, így nyugodtan szállok be a liftbe. Mit keres most ő itt ? Ha valaki megint ide hívta, mert segítségre van szükségem akkor bajban vagyok. Neki mindig sikerül észhez térítenie, ha pedig megígérek valamit utálom megszegni. Furcsa kapcsolatunk van, de Idegesen harapdálom alsó ajkaimat amikor felérek a megfelelő szintre. Előveszem a kártyát és lehúzom az pedig egyből beenged engem. Biztos vagyok benne, hogy ébren találom, de amikor belépek a szobába rá kell jöjjek nem egyedül van. A szobában rajta kívül még Mellissa és Ed is ott volt, nem beszélve Liamről aki most jött be az erkélyről. Remek a fél banda itt van! Miért nem tudjuk ezt mi ketten elintézni ? Miért kell mindig az egész bandát belevonni a vitáinkba ? Ebből is csak az látszik mennyire nem illünk mi össze.... Két külön világ vagyunk és azok is maradunk! Érkezésemre mindenki felém kapja a tekintetét, ő szólal meg először.
- Remélem jól szórakoztál ma! - hangja a szarkazmustól és a gúnytól csöpög. - Nem veszed fel a kibaszott telefonodat még egy üzenetre sem méltatsz, de a fotósoddal van időd hetyegni. - áll fel az ágyról, szemei szikrákat szórnak. - Mond csak jó minden pasira ráakaszkodni ?! Tudod reggel még bántam, hogy azokat vágtam a fejedhez most viszont úgy gondolom, hogy semmit nem kell bánnom.
- Semmit nem kell bánnod, mert ezzel legalább megmutattad az igazi énedet! - támadtam vissza. Ilyenkor szeretem magam, amikor nem pakolok szét túlságosan egy szállodai szobában. A bőröndömet rekord sebességgel pakolom össze, még az sem érdekelne ha itt hagynék valamit.
- Látod már megint ezt csinálod! - csattan fel. - Menekülsz, te ebben vagy jó. - tája szét karjait. - Mi a francért vesződjek veled, ha te folyamatosan meggondolod magad ?
- Nem kell több időt rám áldoznod, ez miatt nem kell félned. - morogtam. - Tudod mit, te nem próbálsz engem megérteni, sem elfogadni! - mutatok rá. - Nem maradok veled egy szobában, de a turnét nem hagyom itt! Igazad van, talán jobban meg kellett volna makacsolnom magam és nem eljönni veletek. Sokkal jobb lenne nekem Los Angelesben, én oda tartozom!
- Pontosan, szóval foglaljak jegyet a következő járatra ? - kérdi teljesen szemtelenül.
- Foglalj. - vontam meg a vállam. - Magadnak, hogy bámuld a parton a nagy semmit, mert én itt leszek Rióban!
- Soha nem kémkedtem utánad. - vágta rá. - Elegem van abból, hogy menekülsz és folyamatosan más pasik karjaiban kötsz ki.
- Nem kérek azért bocsánatot, mert te nem értesz meg! Barátaim vannak, na és ? Talán neked nincsenek lány barátaid ?! - vontam fel a szemöldökömet. - Azt jobb lenne, ha bevésnéd a kis agyadba, hogy nem én bújok ágyba minden jött menttel, hanem te!
- Ez badarság, ennél jobban ismerhetnél! - háborgott.
- Oh igazán! - mosolyodtam el gúnyosan. - Te csak arra hajtasz, hogy ágyba vidd a lányokat. Komolyan voltam olyan hülye, hogy a figyelmeztetések ellenére is veled kezdtem foglalkozni. Annyira hülye voltam, amikor felvetem veled ismét a kapcsolatot. -ráztam meg a fejem. - Kiakadtam még szép, hogy ki! Megakartak ölni és majdnem sikerült is neki, nem mondok rosszat a rajongóitokra, de egyesek már nagyon is betegesen viselkednek. Azóta romlott meg közöttünk minden, sőt igazából még talán örülök is neki. A szenvedés mellett az is ott van, hogy végre rá jöjjek mi a fontos. Tisztábban látom a világot.... A világot amiben te és én külön utakon folytatjuk, mert elegem van a folytonos vitákból és minden szarból! Te nyugodtan koncentrálhatsz a karrieredre, kötetlenül minden országban felszedhetsz lányokat, mert engem nem fog érdekelni. Kiélvezem azt a kis időt amíg itt vagyok a családommal és mellette a modell karrierem beindítására fogok koncentrálni.
- Legyen ahogy csak akarod. - emelte égnek szemeit. - Megszabadulok tőled, így nincs több hiszti, sírás, semmi aggódás csak a nyugalom s a bulik.
- Ne aggódj, megígérem, hogy elkerüllek. - fogom kezembe bőröndömet. - Sőt hozzád sem fogok szólni.
- Befejeztétek ? - néz ránk Ed, akikről el is feledkeztem, hogy itt tartózkodnak. Nagyszerű, mert így nem kell magyarázkodnom semmit. Akik nekem fontosak azok így már tudják, hogyan is állunk most egymással. Meglepet a viselkedése, de nem hagytam magam elnyomni. Ha ő támadott én automatikusan visszatámadtam. Nem hagyhattam, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem erre számítottam, amikor vissza érek. Bepipulhatott a képek miatt, megfogja bánni amiket mondott, de én minden szót komolyan gondoltam. Elvágom azt a köteléket ami közöttünk kezdhetett volna kibontakozni. Ennyi volt, vége!
- Igen! - morogtuk egyszerre.
- Helyes! - bólintott. - Elmondanátok még is mi a fészkes fene bajotok van ?! - támad nekünk. - Idejövök és már is azzal kell szembesülnöm, hogy ismét minden a feje tetején áll. - tárja szét karjait. - Komolyan srácok, nem értelek titeket! - sóhajtott fel tarkóját masszírozva.
- Mit nem lehet ezen érteni ? - vonom fel szemöldökömet karba tett kezekkel.
- Veszekedtek a helyett, hogy nyugodtan megbeszélnétek a dolgokat és mondjuk kibékülnétek.
- Miért békülnék ki vele ? - néz rám fintorogva Harry.
- Fintorogj inkább a következő csajra akit ágyba viszel! - sziszegtem fogaim között.
- Gyerekek elég! - szólal meg, mielőtt ismét vitába bonyolódhatnánk. - Tudomásom szerint szeretitek egymást, akkor mi a jó büdös francért veszekedtek ?
- Egy embernek sem mondhatod azt, hogy szereted kis ismertség után! Ha így is lenne, talán csak ragaszkodsz ahhoz, hogy szeressenek. - szólalok meg csendesen. - Ha most meg bocsájtotok, én megyek. - fogom meg ismét a bőröndömet. - Liam ugye te is jössz ? - nézek a fiúra, aki csak bólint és már a bőröndömet húzza maga után.
Senkivel nem akarok már beszélni, aludni akarok és megőrizni magamban ezt a napot, egészen odáig míg nem szakítottam pontosabban szakítottunk. Fogalmam sincs hogyan is jutottunk erre a pontra, de megtörtént. Nem hullatok érte könnyeket, mert nem éri meg azonban tudom még sok mindenki erről fog faggatni. Én viszont tényleg kizárom az érzelmeimet, habár nekem soha nem sikerült annyira, mint Mellissának, de amikor azokat a dolgokat követtük el nekem is sikerült. Pont azért hagytam abba, mert megtörtem az összes érzelmem egyszerre tört fel belőlem. Nem rég ígértük meg, hogy szakítunk egymásra időt most pedig ismét ott tartunk, hogy a gondjainkkal kell megküzdenünk. Új barátokat találtunk, akikhez sokkal szívesebben megyünk akár tanácsért, akár kiönteni a szívünket. Igaza volt Harrynek, soha be sem kellett volna tennem a lábam az életébe, se a többiekébe! A legjobb hely tényleg otthon lenne számomra, de nem megyek el még egyszer csak, ha a munkám azt kívánja. Nem fogom megadni neki az örömöt, hogy menekülni lásson. Sőt a családomat sem tervezem itt hagyni, Mellissára pedig muszáj vigyáznom akárhogyan is állnak most Louissal.
- Szóval legalább nekem elárulnád mi volt ez az egész ? - szólal meg Liam percekkel később a már közös szobánkban.
- Veszekedtünk ismét. - vontam vállat. - Szóval ennyi volt ez a kis kaland kettőnk között.
- Kaland ? - kérdez vissza. - Ti szeretitek egymást, az ég szerelmére!
- Nem lehet senkit szeretni ilyen rövid idő alatt! - motyogom, míg lenyelek pár falatott. - Soha nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk -e, egyetlen egy randink volt azt pedig tudod hogyan is végződött. Mi csak szórakoztattuk egymást, hogy ne unatkozzunk az utazás alatt. Habár csak egyszer adtam oda neki magam, azóta pedig nem. - magyaráztam. - Nem vagyok szomorú, minden okkal történik.
- Akkor most véget vetettél a kis " kalandotoknak " ? - ül le mellém s lop a sütimből. - Hogyan ezek után ? - kíváncsiskodik.
- Hát meghúzódom nálad, aztán fotózásokra járok, a nap nagy részét elütöm majd valahogy aztán anyáékkal is többet fogok foglalkozni. Hamar elfog jönni a szeptember nekem pedig a sulira kell majd oda figyelnem. Nem lesz olyan hosszú idő már míg itt vagyunk veletek, majd szemmel tartom Mellissát, hogy Louissal is minden rendben legyen.
- Nem fogom megmondani, hogy mit tegyél én csak aggódok érted, ugye tudod ?
- Igen és ez kedves tőled, de azonnal szólok ha történt velem valami. - mosolyogtam rá biztatóan.
Az este Liammel aludtam, megnéztünk egy filmet és még nevettünk is. Tudom az volt a célja, hogy felvidítson, de nem volt miért, mert nem voltam szomorú se csalódott. Nem lettem felszabadultabb, de megkönnyebbült se. Harryn túl fogom magam tenni, számtalan dolog van ami lefogja kötni a figyelmemet. A zuhany után a magammal hozott ruhákat kapom magamra, ami egy fekete topból és egy rövidnadrágból. Hajamat oldalra fontam, míg halványan kisminkeltem magam. Elkészültem, bár még korán van, de nem tudtam már aludni. Payne sem az a későig alvó típus szóval biztos szeretne ő is majd elkészülni, hiszen ma este koncertjük van, így próbára is kell menniük.
Luxra fogok vigyázni a szálloda medencéjénél vagy majd nézünk egy rajzfilmet. A próbára és a koncertre biztos nem fogok el menni. Nagyon bízom benne, hogy az újságírók továbbra is elfognak minket kerülni, mert nem akarom kiteregetni a szakítást az egész világnak. A baj csak az, hogy túl szemfülesek és felfog nekik tűnni, hogy nem mutatkozunk együtt. Megfogadtam, hogy kizárom az érzelmeimet, így ezt is fogom tenni ezzel és mindennel kapcsolatban.
- Jó reggelt. - köszön Liam álmosan, míg a tévében a híradót bámulja, megjegyzem csukot szemmel.
- Neked is. - ülök le az ágyra. - Hogy aludtál ?
- Jól. - válaszol tömören. - És te ?
- Csodásan. - felelem. - Megvárjam míg elkészülsz, mehetnénk együtt reggelizni ?
- Persze. - nyom puszit az arcomra. - Hamarosan itt vagyok. - vonul be a fürdőbe.
Telefonomat felkapva érdeklődve oldom fel és nyitom meg az üzeneteket.
Szép jó reggelt, Napsugár! Milyen volt a tegnap estéd ? R. - olvasom mosolyogva kedves gesztusát.
Jó reggelt, Mr.Izomagy! Arról inkább ne is beszéljünk. N. - írok neki azonnal választ.
Reggelizzünk együtt. Írd meg a szobád számát és fel megyek érted. R. - jön azonnal az újabb üzenet.
Honnan vetted, hogy igent mondanék ?! Tudod mit ? Ne mond meg! N. - írok vissza kuncogva. Egy másik üzenetben megírom hová is jöjjön értem, aztán a tárgyat a zsebembe csúsztatom a belépő kártyámmal együtt. Liam a pótkulcsát tegnap nekem ajándékozta, de igazából már többször is megkaptam tőle, csak az utolsó alkalommal nála hagytam mivel mindig együtt közlekedtünk. Az emlegetett szamár épp akkor libben ki a fürdőből. Egy kék szakadt farmert és fehér trikót visel az egyik cipőjével. Az ajtón kopognak, mire azonnal ott is termek.
- Ki az ilyenkor ? - kérdi mögöttem.
- Hozzám jöttek. - válaszolom. - Ma még sem reggelizünk együtt, de a mai nap még úgy is látjuk egymást. - nyomok puszit arcára.
- Virágot a Napsugaramnak! - nyújtja át a csokrot mosolyogva.
- Köszönöm. - szippantok a rózsákba. - Egy pillanat. - mutattam fel mutató ujjamat. A szobába vissza lépve kerítettem egy vázát, ami csak úgy sikerült, hogy a hotel mű virágját kiszedtem belőle és vizet engedtem bele, majd bele raktam a virágot. Gyönyörűek, mese szépek, a kedvencem. Hihetetlen, hogy emlékezet rá pedig annyira jelentéktelen. Elköszöntem Liamtől még egyszer és vissza mentem a rám várakozó Ryanhez. Először nem akartam itt enni a hotelben, de mivel szerinte itt is tökéletesen főznek, így maradjunk itt aztán kitaláljuk hogyan is tovább. Bele mentem hisz ebből még nem lehet semmi baj, ez csak egy reggeli, egy új baráttal!
- Remélem jól szórakoztál ma! - hangja a szarkazmustól és a gúnytól csöpög. - Nem veszed fel a kibaszott telefonodat még egy üzenetre sem méltatsz, de a fotósoddal van időd hetyegni. - áll fel az ágyról, szemei szikrákat szórnak. - Mond csak jó minden pasira ráakaszkodni ?! Tudod reggel még bántam, hogy azokat vágtam a fejedhez most viszont úgy gondolom, hogy semmit nem kell bánnom.
- Semmit nem kell bánnod, mert ezzel legalább megmutattad az igazi énedet! - támadtam vissza. Ilyenkor szeretem magam, amikor nem pakolok szét túlságosan egy szállodai szobában. A bőröndömet rekord sebességgel pakolom össze, még az sem érdekelne ha itt hagynék valamit.
- Látod már megint ezt csinálod! - csattan fel. - Menekülsz, te ebben vagy jó. - tája szét karjait. - Mi a francért vesződjek veled, ha te folyamatosan meggondolod magad ?
- Nem kell több időt rám áldoznod, ez miatt nem kell félned. - morogtam. - Tudod mit, te nem próbálsz engem megérteni, sem elfogadni! - mutatok rá. - Nem maradok veled egy szobában, de a turnét nem hagyom itt! Igazad van, talán jobban meg kellett volna makacsolnom magam és nem eljönni veletek. Sokkal jobb lenne nekem Los Angelesben, én oda tartozom!
- Pontosan, szóval foglaljak jegyet a következő járatra ? - kérdi teljesen szemtelenül.
- Foglalj. - vontam meg a vállam. - Magadnak, hogy bámuld a parton a nagy semmit, mert én itt leszek Rióban!
- Soha nem kémkedtem utánad. - vágta rá. - Elegem van abból, hogy menekülsz és folyamatosan más pasik karjaiban kötsz ki.
- Nem kérek azért bocsánatot, mert te nem értesz meg! Barátaim vannak, na és ? Talán neked nincsenek lány barátaid ?! - vontam fel a szemöldökömet. - Azt jobb lenne, ha bevésnéd a kis agyadba, hogy nem én bújok ágyba minden jött menttel, hanem te!
- Ez badarság, ennél jobban ismerhetnél! - háborgott.
- Oh igazán! - mosolyodtam el gúnyosan. - Te csak arra hajtasz, hogy ágyba vidd a lányokat. Komolyan voltam olyan hülye, hogy a figyelmeztetések ellenére is veled kezdtem foglalkozni. Annyira hülye voltam, amikor felvetem veled ismét a kapcsolatot. -ráztam meg a fejem. - Kiakadtam még szép, hogy ki! Megakartak ölni és majdnem sikerült is neki, nem mondok rosszat a rajongóitokra, de egyesek már nagyon is betegesen viselkednek. Azóta romlott meg közöttünk minden, sőt igazából még talán örülök is neki. A szenvedés mellett az is ott van, hogy végre rá jöjjek mi a fontos. Tisztábban látom a világot.... A világot amiben te és én külön utakon folytatjuk, mert elegem van a folytonos vitákból és minden szarból! Te nyugodtan koncentrálhatsz a karrieredre, kötetlenül minden országban felszedhetsz lányokat, mert engem nem fog érdekelni. Kiélvezem azt a kis időt amíg itt vagyok a családommal és mellette a modell karrierem beindítására fogok koncentrálni.
- Legyen ahogy csak akarod. - emelte égnek szemeit. - Megszabadulok tőled, így nincs több hiszti, sírás, semmi aggódás csak a nyugalom s a bulik.
- Ne aggódj, megígérem, hogy elkerüllek. - fogom kezembe bőröndömet. - Sőt hozzád sem fogok szólni.
- Befejeztétek ? - néz ránk Ed, akikről el is feledkeztem, hogy itt tartózkodnak. Nagyszerű, mert így nem kell magyarázkodnom semmit. Akik nekem fontosak azok így már tudják, hogyan is állunk most egymással. Meglepet a viselkedése, de nem hagytam magam elnyomni. Ha ő támadott én automatikusan visszatámadtam. Nem hagyhattam, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem erre számítottam, amikor vissza érek. Bepipulhatott a képek miatt, megfogja bánni amiket mondott, de én minden szót komolyan gondoltam. Elvágom azt a köteléket ami közöttünk kezdhetett volna kibontakozni. Ennyi volt, vége!
- Igen! - morogtuk egyszerre.
- Helyes! - bólintott. - Elmondanátok még is mi a fészkes fene bajotok van ?! - támad nekünk. - Idejövök és már is azzal kell szembesülnöm, hogy ismét minden a feje tetején áll. - tárja szét karjait. - Komolyan srácok, nem értelek titeket! - sóhajtott fel tarkóját masszírozva.
- Mit nem lehet ezen érteni ? - vonom fel szemöldökömet karba tett kezekkel.
- Veszekedtek a helyett, hogy nyugodtan megbeszélnétek a dolgokat és mondjuk kibékülnétek.
- Miért békülnék ki vele ? - néz rám fintorogva Harry.
- Fintorogj inkább a következő csajra akit ágyba viszel! - sziszegtem fogaim között.
- Gyerekek elég! - szólal meg, mielőtt ismét vitába bonyolódhatnánk. - Tudomásom szerint szeretitek egymást, akkor mi a jó büdös francért veszekedtek ?
- Egy embernek sem mondhatod azt, hogy szereted kis ismertség után! Ha így is lenne, talán csak ragaszkodsz ahhoz, hogy szeressenek. - szólalok meg csendesen. - Ha most meg bocsájtotok, én megyek. - fogom meg ismét a bőröndömet. - Liam ugye te is jössz ? - nézek a fiúra, aki csak bólint és már a bőröndömet húzza maga után.
Senkivel nem akarok már beszélni, aludni akarok és megőrizni magamban ezt a napot, egészen odáig míg nem szakítottam pontosabban szakítottunk. Fogalmam sincs hogyan is jutottunk erre a pontra, de megtörtént. Nem hullatok érte könnyeket, mert nem éri meg azonban tudom még sok mindenki erről fog faggatni. Én viszont tényleg kizárom az érzelmeimet, habár nekem soha nem sikerült annyira, mint Mellissának, de amikor azokat a dolgokat követtük el nekem is sikerült. Pont azért hagytam abba, mert megtörtem az összes érzelmem egyszerre tört fel belőlem. Nem rég ígértük meg, hogy szakítunk egymásra időt most pedig ismét ott tartunk, hogy a gondjainkkal kell megküzdenünk. Új barátokat találtunk, akikhez sokkal szívesebben megyünk akár tanácsért, akár kiönteni a szívünket. Igaza volt Harrynek, soha be sem kellett volna tennem a lábam az életébe, se a többiekébe! A legjobb hely tényleg otthon lenne számomra, de nem megyek el még egyszer csak, ha a munkám azt kívánja. Nem fogom megadni neki az örömöt, hogy menekülni lásson. Sőt a családomat sem tervezem itt hagyni, Mellissára pedig muszáj vigyáznom akárhogyan is állnak most Louissal.
- Szóval legalább nekem elárulnád mi volt ez az egész ? - szólal meg Liam percekkel később a már közös szobánkban.
- Veszekedtünk ismét. - vontam vállat. - Szóval ennyi volt ez a kis kaland kettőnk között.
- Kaland ? - kérdez vissza. - Ti szeretitek egymást, az ég szerelmére!
- Nem lehet senkit szeretni ilyen rövid idő alatt! - motyogom, míg lenyelek pár falatott. - Soha nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk -e, egyetlen egy randink volt azt pedig tudod hogyan is végződött. Mi csak szórakoztattuk egymást, hogy ne unatkozzunk az utazás alatt. Habár csak egyszer adtam oda neki magam, azóta pedig nem. - magyaráztam. - Nem vagyok szomorú, minden okkal történik.
- Akkor most véget vetettél a kis " kalandotoknak " ? - ül le mellém s lop a sütimből. - Hogyan ezek után ? - kíváncsiskodik.
- Hát meghúzódom nálad, aztán fotózásokra járok, a nap nagy részét elütöm majd valahogy aztán anyáékkal is többet fogok foglalkozni. Hamar elfog jönni a szeptember nekem pedig a sulira kell majd oda figyelnem. Nem lesz olyan hosszú idő már míg itt vagyunk veletek, majd szemmel tartom Mellissát, hogy Louissal is minden rendben legyen.
- Nem fogom megmondani, hogy mit tegyél én csak aggódok érted, ugye tudod ?
- Igen és ez kedves tőled, de azonnal szólok ha történt velem valami. - mosolyogtam rá biztatóan.
***
Az este Liammel aludtam, megnéztünk egy filmet és még nevettünk is. Tudom az volt a célja, hogy felvidítson, de nem volt miért, mert nem voltam szomorú se csalódott. Nem lettem felszabadultabb, de megkönnyebbült se. Harryn túl fogom magam tenni, számtalan dolog van ami lefogja kötni a figyelmemet. A zuhany után a magammal hozott ruhákat kapom magamra, ami egy fekete topból és egy rövidnadrágból. Hajamat oldalra fontam, míg halványan kisminkeltem magam. Elkészültem, bár még korán van, de nem tudtam már aludni. Payne sem az a későig alvó típus szóval biztos szeretne ő is majd elkészülni, hiszen ma este koncertjük van, így próbára is kell menniük.
Luxra fogok vigyázni a szálloda medencéjénél vagy majd nézünk egy rajzfilmet. A próbára és a koncertre biztos nem fogok el menni. Nagyon bízom benne, hogy az újságírók továbbra is elfognak minket kerülni, mert nem akarom kiteregetni a szakítást az egész világnak. A baj csak az, hogy túl szemfülesek és felfog nekik tűnni, hogy nem mutatkozunk együtt. Megfogadtam, hogy kizárom az érzelmeimet, így ezt is fogom tenni ezzel és mindennel kapcsolatban.
- Jó reggelt. - köszön Liam álmosan, míg a tévében a híradót bámulja, megjegyzem csukot szemmel.
- Neked is. - ülök le az ágyra. - Hogy aludtál ?
- Jól. - válaszol tömören. - És te ?
- Csodásan. - felelem. - Megvárjam míg elkészülsz, mehetnénk együtt reggelizni ?
- Persze. - nyom puszit az arcomra. - Hamarosan itt vagyok. - vonul be a fürdőbe.
Telefonomat felkapva érdeklődve oldom fel és nyitom meg az üzeneteket.
Szép jó reggelt, Napsugár! Milyen volt a tegnap estéd ? R. - olvasom mosolyogva kedves gesztusát.
Jó reggelt, Mr.Izomagy! Arról inkább ne is beszéljünk. N. - írok neki azonnal választ.
Reggelizzünk együtt. Írd meg a szobád számát és fel megyek érted. R. - jön azonnal az újabb üzenet.
Honnan vetted, hogy igent mondanék ?! Tudod mit ? Ne mond meg! N. - írok vissza kuncogva. Egy másik üzenetben megírom hová is jöjjön értem, aztán a tárgyat a zsebembe csúsztatom a belépő kártyámmal együtt. Liam a pótkulcsát tegnap nekem ajándékozta, de igazából már többször is megkaptam tőle, csak az utolsó alkalommal nála hagytam mivel mindig együtt közlekedtünk. Az emlegetett szamár épp akkor libben ki a fürdőből. Egy kék szakadt farmert és fehér trikót visel az egyik cipőjével. Az ajtón kopognak, mire azonnal ott is termek.
- Ki az ilyenkor ? - kérdi mögöttem.
- Hozzám jöttek. - válaszolom. - Ma még sem reggelizünk együtt, de a mai nap még úgy is látjuk egymást. - nyomok puszit arcára.
- Virágot a Napsugaramnak! - nyújtja át a csokrot mosolyogva.
- Köszönöm. - szippantok a rózsákba. - Egy pillanat. - mutattam fel mutató ujjamat. A szobába vissza lépve kerítettem egy vázát, ami csak úgy sikerült, hogy a hotel mű virágját kiszedtem belőle és vizet engedtem bele, majd bele raktam a virágot. Gyönyörűek, mese szépek, a kedvencem. Hihetetlen, hogy emlékezet rá pedig annyira jelentéktelen. Elköszöntem Liamtől még egyszer és vissza mentem a rám várakozó Ryanhez. Először nem akartam itt enni a hotelben, de mivel szerinte itt is tökéletesen főznek, így maradjunk itt aztán kitaláljuk hogyan is tovább. Bele mentem hisz ebből még nem lehet semmi baj, ez csak egy reggeli, egy új baráttal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése