Sziasztok!
Két hét elteltével, amit mi is pihenéssel töltöttünk, na meg írással. Megérkezett a következő rész, ami reméljük elnyeri majd ismét a tetszéseteket.
Szeretnénk megköszönni a támogatásotokat, mert nélkületek sehol nem lennénk.
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket,
Amelia & Evelyene
Norah
Lehet, hogy tényleg nagyon össze zavarodtam, de azt is tudom, hogy ezúttal nem fogok megfutamodni legyen az bármennyire is rossz vagy zavaros. Megtettem amitől azt hittem könnyebb lesz az életem, de lehet csak még jobban nehezítettem. Ez a sorsom, az élet így büntet engem azért, mert képtelen vagyok magam elfogadni. Mélyen zárom el magamban az olyan feltörni készülő érzéseket, amik jelenleg csak elszomorítanának. Hatalmas utat tettem meg idáig és nem most fogom feladni. Ryannek elmeséltem mi történt tegnap, ő pedig együtt érzően vigasztalt meg. Nem kérdezett, nem erőltette a részleteket, amikről végül én magam beszéltem. A reggeli végén néztem szét, hogy kik is tartózkodhatnak a helységben. Az egyik nagy kerek asztalnál megláttam a többieket, akik néha lopva ránk pillanthattak. Biccentettem az épp engem figyelő Liamnek, mellé pedig még eltátogtam " Ezt még meg kell majd beszélnünk" -et. Nem foglalkoztam Harryvel, de szemeim akaratlanul is, de rá vándoroltak. Arcáról nem sok mindent tudtam kiolvasni, talán kicsit kialvatlan volt, de semmi több. Bosszantott, hogy ilyen nyugodtan fogatta a tegnap esti lépésemet. Valószínűleg ma reggelre az összes fiú tudja, hogy mik történtek. Megpillantom Edet is, aki hevesen magyaráz, de nem vennék rá mérget, hogy kinek is pontosan.
Anya és Lux tűnik fel a köreinkben és egyenesen hozzánk jönnek. Remélem Ryan velem tölti a napot, hogy még többet beszélgethettünk. Nem akarok tőle semmit, csupán a barátja akarok lenni. Harry pont erre volt féltékeny, hogy annyi fiúval jó a barátságom.
- Jó reggelt! - köszön mosollyal az arcán, de azért észre veszem az aggodalmat és kérdések sokaságát a szemeiben.
- Jó reggelt! - köszönünk nekik. - Anya ő itt Ryan Hamilton a fotósom, Ryan ő itt az anyukám Lou és a kishúgom Lux. - mutattam be őket egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetlek Ryan, tegezz csak nyugodtan. - szólal meg azonnal anyám.
- Rendben. - bólintott. - Én is örülök a találkozásnak, sokat hallottam már rólatok Norahtól. Látszik, hogy kitől örökölte a szépségét és ez a kis hercegnő is.
- Ne bókolj még a végén elpirulok. - kacag édesanyám.
- Ugyan már csak az igazságot mondom. - erősködik.
- Nem bánnád, ha pár percre elrabolnám Noraht és itt hagynám Luxot ? - néz reménykedve rá.
- Nem. Jól elleszünk. - nyugtatja anyát, mert látszik rajta egy kisebb aggodalom, hogy egy idegenre bízza a lányát. Vonakodva álltam fel, hogy odébb sétáljak vele. Ötleteim voltak, hogy miről is szeretne tudni, de egyben féltem is tőle. Nem tudom miként reagálna a történtekre, hisz én a lánya vagyok, de Harryt és a többieket fiaiként szereti. Az elmúlt időben borzalmasan rossz volt a kapcsolatunk, míg velük szinte tökéletes. Nem mentünk messzire, csak halló távolgáson kívülre ahol még mindig jól be lehetett látni a helységet.
- Elmondanád lányom, hogy mi ez az egész ? Miért nem a többiekkel reggelizel és miért mástól kell megtudnom a vitátokat ? - fonja keresztbe karjait.
- Szakítottunk. - bököm ki egyszerűen. Anyám szemei elkerekednek, megmerem esküdni, hogy szája o alakot formál a döbbenettől. Mély levegőt vett és készült volna megszólalni, de én voltam a gyorsabb. - Veszekedtünk, a helyzet pedig annyira eldurvult, hogy jelenleg Liamnél lakom. Anya, tudom hogyan is viszonyulsz hozzájuk, remélem ebben az ügyben pártatlan maradsz és nem fordulsz ellenem, se ellene. Nem lenne fair velünk szemben, mert ez a mi problémánk.
- Persze, hogy nem foglalok állást ebben, viszont nem értem mi történt, hisz épp csak kibékültetek.
- Én rosszul reagáltam a közeledésére, ő pedig féltékeny. Féltékeny, mert egy kis időt töltöttem Ryannel, persze csak barátilag. Este veszekedtünk és egy csomó rossz dolgot egymás fejéhez vágtunk.
- Jól vagy Norah ? - fogta meg a kezemet.
- Persze. - bólogattam. - Bármennyire is furcsa, nem viselt meg annyira, mint azt hittem.
- Ha bármire szükséged van, csak szólj rendben ? - fürkészi az arcomat.
- Ha már így felhoztad lenne itt valami. - szólaltam meg azonnal lecsapva a témára. - Ma vigyázhatnék Luxra, nem szeretnék jelen lenni a próbán és a koncerten.
- Ahogy csak szeretnéd. - mosolygott rám. - Egyedül vagy társaságban vigyáznál rá ? - pillant az asztalunkhoz, ahol a kicsi húgom vígan nevetgél.
- Attól függ ő szeretné e. - mosolyodtam el halványan a jeleneten. A férfi szorosan tartja karjaiban csikizi a kislány pocakját, ő pedig hangosan nevet.
- Bízom benned, így benne is. - mutatott rá.
Végül Lux-al kettesben töltöttük a napot, mivel Ryan-nek el kellett utaznia. Közben elgondolkodtam s attól, hogy vége ennek a kalandomnak nem kell rögtön minden fiúban őt keresnem, nem kell őt pótolnom, mert akkor az azt jelentené, hogy fontos a számomra. Nem szabad két értelmű jeleket adnom sem neki, sem a külvilágnak. Emelt fővel fogok velük mutatkozni s mivel a sajtó még csak kitalált dolgokkal állt elő, így nem sok tartani valóm van a médiától. Végzem a munkám, utazok a családommal és szórakozom. Ezeknek a céloknak kell a szemem előtt lebegnie s akkor a hátra lévő időben, - ami még több, mint egy hónap - minden rendben lesz.
Koncert után Ed beköszönt hozzám, majd később fáradságra hivatkozva aludni ment. Anya elvitte Luxot, így én egyedül voltam. Gondoltam míg Liam nincs itt addig, lezuhanyzom s talán kiülök a várost figyelni. A zuhany valamennyire fel tudott frissíteni, de a lelkem mélyén, mintha űr tátongott volna. Egy hosszú nyúlt pólóban sétáltam ki, de azonnal meg is torpantam.
- Te mit csinálsz itt ? - fontam keresztbe a karjaimat.
- Ed mondta, hogy Liam keres. - vakarta meg a tarkóját.
- Liam nincs itt. - közlöm vele szárazon.
- Igen, ezt ömh észre vettem. - motyogja zavartan.
- Akkor mi lenne, ha távoznál ? - vágtam hozzá bunkón a kérdést.
- Ne csináljuk ezt egymással. - kérlelt. - Ez egyikünknek sem fog jót tenni, sőt már most sem tesz jót.
- Még is mit akarsz ezzel mondani ? - húztam össze a szemöldökömet. - Azt hittem tegnap világos voltam.
- Nem gondolhattad komolyan. - rázta meg a fejét. - Mindketten mérgesek és ingerültek voltunk, mondtunk olyanokat amiket nem gondoltunk komolyan.
- Mondjuk azt, hogy bárcsak ne jöttem volna el. - találgattam. - Vagy, hogy minden pasira rámászom.
- Te is tudod, hogy nem gondoltam komolyan. - vágta rá, kissé már idegesen.
- Nézd nincs kedvem veszekedni, fáradt vagyok és aludni szeretnék. Kérlek hagyj engem békén. - könyörögtem neki.
- Igen, aludni én is szeretnék, de nem egyedül hanem veled. - sétál hozzám közelebb.
- Harry. - nevét vágyakozva még is haragosan ejtettem ki. Utálom, hogy folyton veszekszünk, hogy soha nem tudtuk jól kezelni a vitákat, a másik hangulat ingadozását. Mélyen legbelül tudom, hogy ez nem csak egy kaland volt, nem egy fellángolás, de most a büszkeségem nagyobb, mint hogy most azonnal a nyakába ugorjak. Nem tudom meddig fogjuk bírni ezt sok civakodást s a többiek meddig fogják ?!
- Ne mond azt, hogy nem érzed azt amit én. - lép hozzám még közelebb, már csak pár centi választott el minket. - Elszúrtuk, nem csak egyszer, de lehetne egy újabb esélyünk.
- Nekünk nincs már több esélyünk, nincs olyan, hogy mi és soha nem is volt. - emeltem fel a hangom. - Menj már el, hagyj végre békén!
- Rendben, most elmegyek. - adta meg magát. - Ennek pedig még nincs vége. - indult el az ajtó felé, amit hamarosan be is csapott.
- Ed, miért kell neked mindig ezt csinálnod ? - mormogtam a kérdést, míg bedőltem az ágyba. A gondolataim ismét kuszák, pedig ma már volt elég időm eldönteni s tervezni az életemet.
Reggel, - ami inkább volt hajnal - amikor kipattantak a szemeim s képtelen voltam tovább aludni. Liam mélyen szuszogott mellettem, így óvatosan fel nem ébresztve őt készültem el a fürdőben, majd indultam meg az erkély irányába. A nap még nem kelt fel, az éjszakából még maradt valami kis varázs. Leültem a székre, a távolba meredve gondolkodtam. A napfelkelte iszonyúan szép volt, nagy kár, hogy ezt egyedül néztem végig. Oké, talán egy nagy idióta vagyok, de nagyon hiányzik.
Mielőtt még Liam felébredt volna vissza mentem, elnyúltam a kanapén bekapcsoltam a tv-t s a csatornák között keresgettem egészen, addig amíg meg nem lett az oly szeretet mesém. Gyermeki lelkesedéssel néztem, elfelejtve minden gondomat. Jelenbe csak úgy tértem vissza, amikor is valaki puszit nyomot a hajamba.
- Jó reggelt! - köszönt fáradt hangján.
- Neked is. - mosolyogtam rá. - Milyen volt a koncert ?
- Eszméletlen jó, utána Niallel kajálni mentünk, majd egy bárt is meglátogattunk. - újságolta.
- Másnapos vagy ?
- Csak egy kicsikét. - közben az ujjával is mutatta azt a mennyiségét, mire én felnevettem. Duzzogva vonult be a fürdőbe, hogy elkészülhessen. Két szem gyógyszert kerestem elő, amikor is nyílt az ajtó.
- Mehetünk ? - nézet rám, mire én csak némán bólintottam.
Az étkező most is nyüzsgött a szálloda további vendégeitől. Az asztalnál már mindenki ott ült, fáradtan vagy épp kisebb mosollyal az arcán.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva. - Gondoltam erre szükséged lehet. - tettem le Niall mellé egy pohár vízzel.
- Életmentő. - motyogta. Liam kezébe is nyomtam egyet, aki csak egy mosollyal köszönte meg.
Számomra a reggeli csendesen telt, kanalazgattam a kedvenc müzlimet míg a többiek beszélgettek. Louis és Mel csendben maguk között beszélgettek, de boldogan. Niall és Liam beszámolt az éjszakájukról, Ed részt vett a beszélgetésben volt, hogy Harrynek intézte a szavait, de csendesen. Tudom, hogy velem is beszélni fog, a tegnapit pedig még nem felejtettem el. Reggeli után mindenki szét széledt, hisz utolsó napjainkat töltjük Rióban. Úgy gondoltam nekem a szoba rejtekében lesz a legjobb, de a liftbe érve rá jöttem nem csak nekem. Megnyomva a megfelelő gombot, némán vártuk, hogy a szerkezet a megfelelő emeletre vigyen minket, ez viszont nem történt meg. A lift fura hangokat adott ki, majd két emelet között megállt. Minden lány álma lenne vele összezárva lenni, egy liftben, de nekem pont az ellenkezője. Hamar ki kell jutnom innét, mielőtt még jobban összezavarodom s bepánikolok.
- Jó reggelt! - köszön mosollyal az arcán, de azért észre veszem az aggodalmat és kérdések sokaságát a szemeiben.
- Jó reggelt! - köszönünk nekik. - Anya ő itt Ryan Hamilton a fotósom, Ryan ő itt az anyukám Lou és a kishúgom Lux. - mutattam be őket egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetlek Ryan, tegezz csak nyugodtan. - szólal meg azonnal anyám.
- Rendben. - bólintott. - Én is örülök a találkozásnak, sokat hallottam már rólatok Norahtól. Látszik, hogy kitől örökölte a szépségét és ez a kis hercegnő is.
- Ne bókolj még a végén elpirulok. - kacag édesanyám.
- Ugyan már csak az igazságot mondom. - erősködik.
- Nem bánnád, ha pár percre elrabolnám Noraht és itt hagynám Luxot ? - néz reménykedve rá.
- Nem. Jól elleszünk. - nyugtatja anyát, mert látszik rajta egy kisebb aggodalom, hogy egy idegenre bízza a lányát. Vonakodva álltam fel, hogy odébb sétáljak vele. Ötleteim voltak, hogy miről is szeretne tudni, de egyben féltem is tőle. Nem tudom miként reagálna a történtekre, hisz én a lánya vagyok, de Harryt és a többieket fiaiként szereti. Az elmúlt időben borzalmasan rossz volt a kapcsolatunk, míg velük szinte tökéletes. Nem mentünk messzire, csak halló távolgáson kívülre ahol még mindig jól be lehetett látni a helységet.
- Elmondanád lányom, hogy mi ez az egész ? Miért nem a többiekkel reggelizel és miért mástól kell megtudnom a vitátokat ? - fonja keresztbe karjait.
- Szakítottunk. - bököm ki egyszerűen. Anyám szemei elkerekednek, megmerem esküdni, hogy szája o alakot formál a döbbenettől. Mély levegőt vett és készült volna megszólalni, de én voltam a gyorsabb. - Veszekedtünk, a helyzet pedig annyira eldurvult, hogy jelenleg Liamnél lakom. Anya, tudom hogyan is viszonyulsz hozzájuk, remélem ebben az ügyben pártatlan maradsz és nem fordulsz ellenem, se ellene. Nem lenne fair velünk szemben, mert ez a mi problémánk.
- Persze, hogy nem foglalok állást ebben, viszont nem értem mi történt, hisz épp csak kibékültetek.
- Én rosszul reagáltam a közeledésére, ő pedig féltékeny. Féltékeny, mert egy kis időt töltöttem Ryannel, persze csak barátilag. Este veszekedtünk és egy csomó rossz dolgot egymás fejéhez vágtunk.
- Jól vagy Norah ? - fogta meg a kezemet.
- Persze. - bólogattam. - Bármennyire is furcsa, nem viselt meg annyira, mint azt hittem.
- Ha bármire szükséged van, csak szólj rendben ? - fürkészi az arcomat.
- Ha már így felhoztad lenne itt valami. - szólaltam meg azonnal lecsapva a témára. - Ma vigyázhatnék Luxra, nem szeretnék jelen lenni a próbán és a koncerten.
- Ahogy csak szeretnéd. - mosolygott rám. - Egyedül vagy társaságban vigyáznál rá ? - pillant az asztalunkhoz, ahol a kicsi húgom vígan nevetgél.
- Attól függ ő szeretné e. - mosolyodtam el halványan a jeleneten. A férfi szorosan tartja karjaiban csikizi a kislány pocakját, ő pedig hangosan nevet.
- Bízom benned, így benne is. - mutatott rá.
Végül Lux-al kettesben töltöttük a napot, mivel Ryan-nek el kellett utaznia. Közben elgondolkodtam s attól, hogy vége ennek a kalandomnak nem kell rögtön minden fiúban őt keresnem, nem kell őt pótolnom, mert akkor az azt jelentené, hogy fontos a számomra. Nem szabad két értelmű jeleket adnom sem neki, sem a külvilágnak. Emelt fővel fogok velük mutatkozni s mivel a sajtó még csak kitalált dolgokkal állt elő, így nem sok tartani valóm van a médiától. Végzem a munkám, utazok a családommal és szórakozom. Ezeknek a céloknak kell a szemem előtt lebegnie s akkor a hátra lévő időben, - ami még több, mint egy hónap - minden rendben lesz.
Koncert után Ed beköszönt hozzám, majd később fáradságra hivatkozva aludni ment. Anya elvitte Luxot, így én egyedül voltam. Gondoltam míg Liam nincs itt addig, lezuhanyzom s talán kiülök a várost figyelni. A zuhany valamennyire fel tudott frissíteni, de a lelkem mélyén, mintha űr tátongott volna. Egy hosszú nyúlt pólóban sétáltam ki, de azonnal meg is torpantam.
- Te mit csinálsz itt ? - fontam keresztbe a karjaimat.
- Ed mondta, hogy Liam keres. - vakarta meg a tarkóját.
- Liam nincs itt. - közlöm vele szárazon.
- Igen, ezt ömh észre vettem. - motyogja zavartan.
- Akkor mi lenne, ha távoznál ? - vágtam hozzá bunkón a kérdést.
- Ne csináljuk ezt egymással. - kérlelt. - Ez egyikünknek sem fog jót tenni, sőt már most sem tesz jót.
- Még is mit akarsz ezzel mondani ? - húztam össze a szemöldökömet. - Azt hittem tegnap világos voltam.
- Nem gondolhattad komolyan. - rázta meg a fejét. - Mindketten mérgesek és ingerültek voltunk, mondtunk olyanokat amiket nem gondoltunk komolyan.
- Mondjuk azt, hogy bárcsak ne jöttem volna el. - találgattam. - Vagy, hogy minden pasira rámászom.
- Te is tudod, hogy nem gondoltam komolyan. - vágta rá, kissé már idegesen.
- Nézd nincs kedvem veszekedni, fáradt vagyok és aludni szeretnék. Kérlek hagyj engem békén. - könyörögtem neki.
- Igen, aludni én is szeretnék, de nem egyedül hanem veled. - sétál hozzám közelebb.
- Harry. - nevét vágyakozva még is haragosan ejtettem ki. Utálom, hogy folyton veszekszünk, hogy soha nem tudtuk jól kezelni a vitákat, a másik hangulat ingadozását. Mélyen legbelül tudom, hogy ez nem csak egy kaland volt, nem egy fellángolás, de most a büszkeségem nagyobb, mint hogy most azonnal a nyakába ugorjak. Nem tudom meddig fogjuk bírni ezt sok civakodást s a többiek meddig fogják ?!
- Ne mond azt, hogy nem érzed azt amit én. - lép hozzám még közelebb, már csak pár centi választott el minket. - Elszúrtuk, nem csak egyszer, de lehetne egy újabb esélyünk.
- Nekünk nincs már több esélyünk, nincs olyan, hogy mi és soha nem is volt. - emeltem fel a hangom. - Menj már el, hagyj végre békén!
- Rendben, most elmegyek. - adta meg magát. - Ennek pedig még nincs vége. - indult el az ajtó felé, amit hamarosan be is csapott.
- Ed, miért kell neked mindig ezt csinálnod ? - mormogtam a kérdést, míg bedőltem az ágyba. A gondolataim ismét kuszák, pedig ma már volt elég időm eldönteni s tervezni az életemet.
***
Reggel, - ami inkább volt hajnal - amikor kipattantak a szemeim s képtelen voltam tovább aludni. Liam mélyen szuszogott mellettem, így óvatosan fel nem ébresztve őt készültem el a fürdőben, majd indultam meg az erkély irányába. A nap még nem kelt fel, az éjszakából még maradt valami kis varázs. Leültem a székre, a távolba meredve gondolkodtam. A napfelkelte iszonyúan szép volt, nagy kár, hogy ezt egyedül néztem végig. Oké, talán egy nagy idióta vagyok, de nagyon hiányzik.
Mielőtt még Liam felébredt volna vissza mentem, elnyúltam a kanapén bekapcsoltam a tv-t s a csatornák között keresgettem egészen, addig amíg meg nem lett az oly szeretet mesém. Gyermeki lelkesedéssel néztem, elfelejtve minden gondomat. Jelenbe csak úgy tértem vissza, amikor is valaki puszit nyomot a hajamba.
- Jó reggelt! - köszönt fáradt hangján.
- Neked is. - mosolyogtam rá. - Milyen volt a koncert ?
- Eszméletlen jó, utána Niallel kajálni mentünk, majd egy bárt is meglátogattunk. - újságolta.
- Másnapos vagy ?
- Csak egy kicsikét. - közben az ujjával is mutatta azt a mennyiségét, mire én felnevettem. Duzzogva vonult be a fürdőbe, hogy elkészülhessen. Két szem gyógyszert kerestem elő, amikor is nyílt az ajtó.
- Mehetünk ? - nézet rám, mire én csak némán bólintottam.
Az étkező most is nyüzsgött a szálloda további vendégeitől. Az asztalnál már mindenki ott ült, fáradtan vagy épp kisebb mosollyal az arcán.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva. - Gondoltam erre szükséged lehet. - tettem le Niall mellé egy pohár vízzel.
- Életmentő. - motyogta. Liam kezébe is nyomtam egyet, aki csak egy mosollyal köszönte meg.
Számomra a reggeli csendesen telt, kanalazgattam a kedvenc müzlimet míg a többiek beszélgettek. Louis és Mel csendben maguk között beszélgettek, de boldogan. Niall és Liam beszámolt az éjszakájukról, Ed részt vett a beszélgetésben volt, hogy Harrynek intézte a szavait, de csendesen. Tudom, hogy velem is beszélni fog, a tegnapit pedig még nem felejtettem el. Reggeli után mindenki szét széledt, hisz utolsó napjainkat töltjük Rióban. Úgy gondoltam nekem a szoba rejtekében lesz a legjobb, de a liftbe érve rá jöttem nem csak nekem. Megnyomva a megfelelő gombot, némán vártuk, hogy a szerkezet a megfelelő emeletre vigyen minket, ez viszont nem történt meg. A lift fura hangokat adott ki, majd két emelet között megállt. Minden lány álma lenne vele összezárva lenni, egy liftben, de nekem pont az ellenkezője. Hamar ki kell jutnom innét, mielőtt még jobban összezavarodom s bepánikolok.
Sziasztok! Nagyon jó a történet nagyon tetszik!" Remélem Harry és Norah kibékülnek!!!! De Ed nagyon segítőkész rende fickó!! ☺💜💜
VálaszTörlés